Az internet világában már annyira keveset mesélnek egymásnak az emberek. Ami történik, vagy amit mutatni akarnak, azt inkább elküldik egymásnak, linkek formájában. Kis helyet foglal, könnyen megnyitható, gyakorlatilag egy tömörítő egység, ami az üzenet tárolónkban nem foglal sok helyet és jobban tudunk vele rendszerezni is.
Én is szeretem a linkeket, egészen hozzászoktam az évek alatt, a barátaimmal is nagyon sok linket küldözgetünk egymásnak. Mindenféléről, legutóbb például egy nagyon jó zenének küldték el a linkjét, imádtam! Aztán egy receptet kaptam így, és mivel a főzés az egyik szenvedélyem, hozzá is láttam. Pirított fenyőmagos, joghurtos öntetes különleges fűszerekkel grillezett padlizsán elkészítési módja volt leírva, hát nem tudtam ellenállni. Aztán a készételnek sem, annyira jó volt az illata, és otthon is nagy sikert aratott a többiek körében, bevettük az állandó listára.
Aztán legutóbb apu küldte el a megjelent cikkének a linkjét, hiszen most már az újságok nagy része is online tartalommá vált, sokkal kevesebb nyomtatott sajtó jelenik meg. Szerintem sajnos, mert annak azért jóval nagyobb értéke volt. Szerintem az internet inkább instant tudást ad, az üdítő kivételektől eltekintve, és persze nagyon sok előnye is van, lásd, hogy én egyből meg tudtam csinálni egy különleges receptet, és nem egy szakácstól kellett elkérnem, vagy megkeresnem egy Horváth Rozi konyhája könyvben. De azért nekem hiányzik, hogy időt tudjunk tölteni a dolgokkal, hogy meg tudjuk fogni, hiszen a kezével is néz az ember. Az valahogy más érzés. Na de mindegy is, a múltkor, amikor épp link küldözgetésben voltunk egy barátnőmmel, véletlenül mást küldött, mint amit akart (na, itt az egyik hátrány). Szeretett volna nekem belinkelni egy weboldalt, ahol gyönyörű szép kardigánokat lehet venni, erre elküldött egy linket a motorolaj adalékokról, és odaírta, hogy „ezek közül bármelyiket megvenném”. Hát először elkerekedtek a szemeim, aztán persze jót nevettem rajta, nyilván leesett, hogy csak valami véletlen folytán rossz link érkezett meg hozzám.
Szóval leírtam neki is, és miután kiszórakoztuk magunkat ezen, mivel épp egyikünk sem sietett, kitaláltuk, hogy egy kicsit megvicceljük a barátainkat, akik autó őrültek. Mégpedig úgy, hogy a weboldal alapján nagyjából megtanuljuk a dolgokat, majd amikor legközelebb négyesben találkozunk, mi lányok, egymás közt elkezdünk beszélgetni a hidraulika olaj vagy különböző fékolajok tulajdonságairól. Annyira lelkesek voltunk, hogy az egész menüstruktúrát bevágtuk, adatokkal, méretekkel, paraméterekkel együtt mindenről, szóval nem csak azt tudtuk már, hogy mire jó a nyomásálló kenőzsír, de azt is, milyen méretű ablaktörlő lapátok kaphatóak, és milyen típusú olajadalékot érdemes venni, vagy a motorkerékpár olajok típusait. Szerintem elég menőn megtanultuk őket tényleg.
Legközelebb, ha valaki valamit kérdez az autókról, már nem csak meredten fogok rá bámulni úgy, hogy ötből két szót értek maximum, hanem talán még válaszolni is tudok rá amellett, hogy értem a kérdést. Elég hasznos egy este volt, és arra is rá kellett jönnünk, hogy ha beleássuk magunkat, nem is annyira unalmas ez az olaj adalék téma! Úgy összességében a motorok, autók témája. Csak a fiúk sokszor azt mondják, hogy ti lányok vagytok, úgysem értetek hozzá, de azt hiszem, ez olyan, mint a matek, amit szintén ezzel kezdenek a szülők, hogy „nem baj, ha kettes leszel kislányom, a matekot nagyon kevesen értik”. Valahol az emberben már ilyenkor elültetjük azt, hogy neki valami nem fog menni. És láss csodát, az autóknál is ment, pedig az életben nem gondoltam volna. A fiúk arcát látni kellett volna, amikor megkezdtük a barátnőmmel a beszélgetést! Pont úgy néztek, mint mi először, amikor felhozták az autó téma mélyebb rétegeit, vagyis olyan „Mi van?!” Arckifejezéssel.
Mivel jó színészek vagyunk, kibírtuk nevetés nélkül még tíz percig, míg ők síri csöndben, leesett állal bámultak ránk. Aztán kitört a röhögő görcs belőlünk, de a srácoknak azért inkább nem mondtuk el a turpisságot. Igazából nem is volt mit, hiszen valódi tudást szedtünk össze, de a hogyanról inkább nem beszéltünk. Szerintem aznap levettük őket a lábukról.