Furcsa dolog háztartást vezetni, pláne egyedül. Nem olyan régen költöztem albérletbe, és rám szakadt az egész mindenség, úgy, ahogy van. Eddig a szüleimmel éltem, és megvallom őszintén, nem igazán volt dolgom semmire, mert a szüleim mindent megcsináltak helyettem. Volt étel, tiszta ruha, rend és tisztaság, boltban pedig csak akkor jártam, ha nekem volt szükségem valami kis apróságra, különben nem.
Most, hogy felköltöztem Budapestre, mert itt kaptam egy szuper állásajánlatot, kénytelen vagyok mindent egyedül csinálni. Kaptam egy kisebb kiképzést anyától, mielőtt elindultam, de a dolgok nagy részére magamtól kellett rájönnöm, hiszen felnőtt ember vagyok, tudnom kell magamról gondoskodni, meg kell tudnom oldani mindent. Nagy változás ez az eddigi életemhez képest, de előbb utóbb mindenkinél eljön az a pont, mikor leszakad a szüleitől és el kell kezdenie önállóan cselekedni. Én is így tettem, és nagyon szuper felfedezéseket tettem, miközben tanultam, hogy mit hogyan is kell.
A háztartásra nagyon hamar rájöttem, hiszen, mint mondtam, anya tartott nekem egy gyorstalpalót, és megmutogatott mindent. Nem mondom, hogy rögtön elsőre ment, de másodikra majdnem minden flottul működött. Megtanultam főzni egyszerűbb ételeket, tudok mosni is szépen, nem össze vissza keverve mindent. Eddig rendben is volnánk. De fontos volt abban is feltalálnom magam, hogy mit honnan szerezzek be az életemhez.
Az egy dolog, hogy otthon se nagyon jártam boltban, de legalább azt tudtam, mi hol van. Most, hogy egy új városban élek, nem csak arra kell rájönnöm, mit melyik üzletben lehet megvásárolni, hanem arra is, hogy hol találhatóak ezek az üzletek. És ez egy nagy város, országunk fővárosa, itt hiába van mindenből sokkal több, mégis nagyok a távolságok. Nem tudom, hogy hogyan oldották meg ezeket a dolgokat az emberek az internet kora előtt, de nekem óriási segítséget jelentett, hogy csak rákeresek a neten, és már tudom is, hogy mikor hova menjek.
Hamar kitapasztaltam, hogy a környéken hol tudok beszerezni élelmiszert, ruhaneműt, vagy például gyógyszert, vagy tisztítószereket. De az igazán nagy kihívások nem itt kezdődnek. Történt ugyanis, hogy egyik reggel szerettem volna főzni egy kávét a kotyogóssal, amit előtte való nap szereztem be, de egyszerűen nem akart működni a gáztűzhely. Nem vagyok járatos ebben a problémában természetesen, így mikor sokadszorra próbáltam, de nem akart begyulladni, felhívtam anyát, hogy mi lehet a gond. Kiderült, hogy kifogyott a gázpalack, ezért nem ment nekem. Az addig ok, hogy pb gázra van szükségem, és hogy az valami gázcsere telepen tudom beszerezni, de teljesen bepánikoltam azon, hogy hogyan hozom el. Nekem nincsen még autóm, se barátaim itt, akik segíthetnének ebben, szóval úgy nézett ki, hogy nem fogom tudni gyakorolni a frissen szerzett főzési tudományomat egy darabig.
Azért adtam neki egy esélyt, gondoltam keresgélek valamit a neten, hátha találok olyan helyet, ahonnan háthoz szállítják a pb gázt, és nem kell nekem vesződnöm vele. Alig hittem a szememnek, mikor kiderült, hogy tényleg létezik ilyen. Gyorsan fel is hívtam, és megrendeltem a Pb gázpalackot, amit másnap ki is hoztak nekem.
Sőt. Be is kötötték, a régit meg elvitték, és ahogyan néztem, semmivel nem került többe, mint ha elmentem volna máshova érte személyesen.
Az ember mindent megold, ha szükséges, és én is egyre ügyesebb vagyok mindenben. Már nem csak, hogy elvégzem a feladatokat, de folyamatosan keresem a rövidebb utat, és már biztos vagyok benne, hogy megállom a helyem itt Budapesten. A netes Pb gáz vásárlásom sikerén felbuzdulva pedig elkezdtem még többet nézelődni a neten, és egy csomó mindent most már onnan rendelek, megkönnyítve ezzel a saját életem. Hiszen időt, energiát és stresszt spórolok azzal, hogy nem kóborolok a városban boltokat keresve, hanem gyorsan, könnyen, néhány kattintással el tudok intézni mindent. Hát nem fantasztikus, milyen találékony az ember?