Éreztétek már úgy magatokat, hogy a világ minden kincsét is megadnátok egy embernek valamilyen alkalom adtán? Mondjuk egy szülinapra, képesek lennétek neki lehozni a csillagokat is? Hát én éreztem már így, sőt, akiket igazán szeretek, azokkal nap, mint nap így vagyok, hogy igazából mindent szeretnék neki megadni ahhoz, hogy teljes és boldog élete legyen. De nagyon sokan nem szeretik ezt a hozzáállást. Rengeteg olyan ember van, aki ezt az érzést nem tudja viszonozni, és ezért rosszul érzi magát, és el is utasítja azt, aki így áll hozzá. És ezt nem igazán szeretem, mert én, aki ugye a másik oldalon áll, nem azért csinálom, mert én is elvárom, hogy ez legyen az ő részéről, hanem csak azért mert ez tesz engem és őt is boldoggá.
Így jártam a volt párom legutóbbi születésnapján is. Addig-addig kérdezgettem, hogy ez így jó lesze-e, úgy jó lesz-e, meg hogy mi az, amire igazán vágyik, amíg elvettem a kedvét mindenféle ünnepléstől és még én éreztem magam rosszul. Az ő álláspontja szerint a születésnap nem neki érdem, hanem a szüleié, hiszen ők csinálták az egészet, különösen ugye az édesanyákat kéne ilyenkor ünnepelni. Belátom, van némi igazság az elméletében, de ha csak egyszer félretette volna a furmányos agyjárását és hagyja, hogy örömet okozzon neki az ember, akkor most lehet nem itt tartana az élete.
Nagy nehezen kioperáltam belőle az információt, hogy mit is szeretne szülinapjára, de amikor meghallottam, akkor egy cseppet sem örültem ennek. Kiderült ugyanis, hogy a legfőbb vágya egy motoros kesztyű. Mivel akkor épp nagyon sok munkám volt, illetve készültem a partyra is, ezért nem tudtam személyesen utánajárni, így megkértem az egyik barátunkat, hogy ha már ő úgy is jobban ért a dologhoz, és egy kicsit több szabadideje is van, akkor segítsen már keresni egy méretben, színben, típusban a drága szerelmem ízléséhez igazodó motoros kesztyűt keresni. A buli előtti héten éjszakáig dolgoztam otthon egy projektről és közben éppen lázasan eszmét cseréltem a motoros kesztyűket illetően. A barátunk egész éjszaka linkekkel bombázott. A hozzá nem értő szememnek az összes link ugyanazt rejtette: egy motoros kesztyűt. Vártam, hogy az egyik link alatt valami jó szám, vagy legalább egy vicces videó bújik meg, de nem, csak a kesztyűk. Nagyjából az ötvenedik link után kifakadtam, és elkezdtem veszekedni szegén barátunkkal (természetesen a cyber téren keresztül) hogy én is végre tudom azt a műveletet hajtani, hogy beírom a motoros kesztyű címszót a keresőbe és végignézem az összes találatot, nekem ez nem segítség, vagy hagyja a fenébe, vagy oldja meg most már, mert meg fogok őrülni, ha még egy kesztyű termékinfóját és árát végig kell bogarásznom. Milyen kedvesen tudom néha megköszönni a segítséget, el vagyok ájulva a kiváló természetemtől. Szerencsére a barátunk megértette, hogy kimerült vagyok, fáradt, és nem akarok egyelőre ilyesmivel foglalkozni, úgyhogy megszabtam neki az árkategóriát és így végül sikeresen beszerzett egy gyönyörű motoros kesztyűt, amit aztán a párom nagyon imádott.
A buli egyébként jól sikerült, szerveztem mini koncerteket, mindenki ott volt, aki szeret minket, illetve még a torta is eléggé jól sikerült, szóval egy szava nem lehetett senkinek. Nem is volt aztán, ahogy lecsengett az egész, a barátom megköszönte, hogy ennyi energiát belefektettem és hogy ilyen jól sült el. Soha nem volt igazán jó szülinapi bulija, mindig hiányzott róla valami vagy valaki, talán pont ezért volt a kezdeti ellenállás. De végül bebizonyítottam neki, hogy ha a körülmények megfelelőek, akkor bármi jóleshet az embernek, és megegyeztünk, hogy ezután a szülinapját mindig az én terveim szerint ünnepeljük, mert abból baj nem lehet. Más kérdés, hogy a következő szülinapján már együtt sem voltunk.